Jövőkór

Menu

Mark Fisher a félperiférián – adalékok a Kapitalista Realizmushoz

Végre-valahára megjelent Mark Fisher 2009-es könyvének magyar fordítása, a Kapitalista Realizmus. Én még nem szereztem be, így a fordítás minőségéről nem tudok (és nem is szeretnék) bármit mondani, mindenesetre nagyon örülök: Fisher írásai nagy hatással vannak mindenkire, aki valaha is olvasta őket, és már mostanra is szép hivatkozási alap lett azok között, akik angolul olvasnak vagy írnak, így a magyar kiadás csak ezt a szép hivatkozási kört bővítheti – és amint az említések, ajánlások listáját nézem, bővíti is.

Mindenesetre bennem van egy olyan félelem, ami tán mások figyelmét elkerülte: hogy a könyv – és általában Fisher munkájának – kontextualizálása nélkül ez is megmarad csak egy “polc-dísznek” hosszabb távon, még ha most fel is nyit egy csomó olyan kérdést, amire a magyar “kritikai” meg elméleti munkák nem voltak képesek. Ennek érdekében szeretnék most pár sort írni: nem egy könyvajánlót, hanem egy cikket azoknak, akik elolvasták a könyvet, és most keresnék a következő lépcsőfokot.

Mert Fisher – legalábbis nekem – nem csak azért fontos, amit a könyvben kimond, hanem azért, mert felnyitja az olvasó szemét, hogy lehet így is gondolkodni, beszélni, vizsgálódni és írni. Magyarországon a kritikai elmélet jobbára bizonyos egyetemi tanszékek kötelező olvasmányai közé van száműzve, garantálva, hogy az emberek 99%-a ne is halljon róla. Nem jobb a helyzet az elviekben “hozzáférhető” elméleti tartalmak tekintetében, amelyek a tudományos absztrakciós nyelvet úgy használják, mintha valaki le akarna adni egy évnyi geometria-tananyagot rajzolás nélkül.

Ember legyen a talpán, aki ebből megérti, a végén pedig még a beavatott olvasó is nehezen tudja eldönteni, hogy ez vajon hanyagság vagy tudatos kibaszás eredménye, hogy a filozófiai tudást megőrizzék valami szűk kör titkának. (A másik oldalon pedig a vélemény-publicisztikák világa áll, ahol magától értetődő módon használnak olyan fogalmakat, amiket illik “fontosnak” tartani, de pontosan definiálni már kevesen tudnának – a nagy sláger ebben a jogállam szokott lenni pl.

Fishernek nagyjából ebből lehetett elege, amikor elindította a k-punk blogot 2005-ben. A Kapitalista Realizmus ennek a blognak a csúcsterméke lett, a nagy részét korábban kiszórta már ingyenesen elérhető bejegyzések formájában, csak kicsit megdolgozta, mire végleges kiadási formába került. Csömöre volt már attól, hogy az akadémiai diskurzusban holt nyelvet kell használni, hogy csak biztonságos terepen szabad mozogni, ezért a töprengéseit odarakta a világ szeme elé, a figyelmét pedig nem ezoterikus szövegek tanulmányozására, hanem a (brit-londoni) mindennapokban tapasztalható jelenségekre fordította. Tette ezt úgy, hogy közben felvonultatta a kritikai elmélet egész eszköztárát, de nem úgy és nem azért, hogy demonstrálja az olvasóval szembeni szellemi fölényét, hanem mintha csak izgatottan mutogatta volna a könyvtára kincseit: ha már betértél, adott valamit, hogy legyen miről beszélgetnetek, ha visszatérnél.

Nem is tehetett mást: soraiból kirí a frusztráció az egyetemi tanítással kapcsolatban, márpedig a tanár lelkéhez hozzá tartozik, hogy a tudását átadja. Ha pedig erre az egyetem ilyen vagy olyan okok miatt nem alkalmas, akkor megtalálja a saját útját – ezért blogolt és ezért írt úgy ahogy írt, mert ez volt az a módszer, amivel a kritikát az olvasó keze távolságába tudta vinni, kívül az intézmények rendjén és falain. Amikor pedig ezzel túlcsordult, akkor fogta magát, és alapított egy könyvkiadót – a zer0 Booksot, ami kiadta a Kapitalista Realizmust – mondván, hogy jöjjenek mások is, és a könyv kalózpéldányait sem üldözte (évek óta elérhető ingyenesen, angolul).

Ha vannak is fenntartásaim azzal kapcsolatban, hogy a Kapitalista Realizmus megállapításai mennyire helytállóak tíz+ év távlatából, azok eltörpülnek amellett, hogy a létrejöttének körülményei Magyarországon még a jövő zenéjét képezik. Nem tudnék olyan (magyar) akadémikust mondani, aki közérthetően hajlandó blogolni, aki pl. olyan, a “köz-” által ismert és felismert jelenségekkel foglalkozna, mint a bürokrácia, a zene vagy a lelki állapotunk, olyan módon, hogy az érdekes is legyen: helyettük beszélő fejek sorakoznak csak. Olyan sincs sok, aki önmaga jogán lenne ismert és olvasott, vagy olyan, aki bátorkodna gründölni egy saját kiadót a haverjaival, mert hinne annyira a nézőpontjában, hogy ahhoz saját kockázatot vállaljon.

Nekem az a tippem, hogy ilyen egyhamar nem is lesz – ismerve az összmagyar posványt – de ettől még a fisheri módszer szolgál pár tanulsággal.

1. Az “erre nincs igény” egy értelmiségi siratóének

Öt-tíz év alatt olyan gyorsan változik a körülöttünk lévő világ, hogy a legtöbben csak “ez van” vállrándításokra vagyunk képesek, miközben tűrjük. Ettől függetlenül marhára szeretnénk rá értelmes magyarázatokat, amiket nem kapunk meg, mert az életünk konkrét jelenségeihez egyáltalán nem szól az úgynevezett “értelmiségi diskurzus”. Egyrészt nyilván azért, mert nem élik a mi világunkat, másrészt azért, mert nem érzik úgy, hogy ki kellene fejteni ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban mélyebb dolgokat, hiszen “megírták már azt 1972-ben”, így a mi hibánk, ha nem vagyunk tisztában ezzel a szakirodalommal.

Ehhez képest Fisher példája azt mutatja, hogy ha az ember a tapasztalt jelenségek mögé vonultatja fel a kritikát, akkor a kritikára is lesz olvasó és igény – még akkor is, ha az első pár tudálékos kommentelő beírja, hogy “én ezt már tudom mióta”. Nem ő az olvasó. Le lehet vezetni a fantázia befulladását Hegelből is, de sokkal egyszerűbb rámutatni, hogy ha egy olyan kortárs popzenakart, mint az Arctic Monkeys (vagy egy tetszőleges magyar altert!) megmutatnánk annak a kornak, amelyet majmol, hogy ez itt a jövő, akkor kiröhögnének: ugyanígy a bürokrácia túlhatalma és a neoliberális munkaszervezés által okozott mentális zavarok hozhatók Foucaultból, de mégis egyszerűbb őket a mindennapi élet tapasztalataiból megmutatni, mert azokat érti az olvasó is.

2. Se felület, se diskurzus

Nagyjából harminc perc fellőni egy blogot az éterbe, és kb. két óra megtanulni azt, hogyan jön rá olvasó – de ebbe már beleértem az olyan fifikás dolgokat is, minthogy e-mailt küldünk, ha friss bejegyzés van, és azt is, hogy több bloggerrel szövetkezünk, hogy kereszt-linkeljük egymást.

Magyarország nagy vétke, hogy nálunk sosem volt “igazi” blogger korszak (nem, a tumblr nem számít), ahol ezeket a dolgokat meg kellett volna tanulni. A magyar blogszféra mindig is az index hátsó kertjében létezett, csak a Facebook elterjedésével jöttek fel olyan megmondó-alakok, akik kvázi önerőből lettek valakik: de a Facebook más műfaj, mint a blogolás. Ennek a korszaknak a “nagy írásai” (ha vannak) nem visszakereshetőek vagy megtalálhatóak, így pedig nehéz rájuk bármi tudást építeni – még ha ki is tudnak rakni pár “beszt of beszólás” könyvet.

3. A tudás lényege nem a vizsga, hanem az átadás

Jacques Ranciére leghíresebb könyve a “Tudatlan tanító”, ami szerintem az autodidaktizmus egyik alapműve (természetesen soha sem jelent meg magyarul). Ennek a műnek a központjában áll Jacotot-mester példája, aki franciaként kell tanítson flamand gyerekeket úgy, hogy ő maga nem beszél flamandul: vesz hát egy könyvet, aminek az egyik oldalán franciául, a másikon pedig flamandul áll ugyanaz a szöveg, a gyerekek pedig a tanév végén folyékonyan köpik franciául a tudást, noha a mesternek csak bátorítania kell őket.

Lefordítva ezt a példát a pedagógia / kritika nyelvére, el tudjuk képzelni a két példát:

a) a magyar kritikai példa

…amelyben feladunk bonyolultabbnál bonyolultabb könyveket, melyeket számon is kérünk, ameddig a vizsgáztatott alany maga is képes ugyanezen tananyagot számonkérni (és ezt a procedúrát olvasókörökkel bővítjük, ami nyilvánvalóan szűkre szabja azok számát, akik ebben a gyakorlatban részt tudnak venni, ha mondjuk munkájuk vagy családjuk van mellette, vagy nem értik ezt a speciális nyelvet)…

b) a Fisher-funkció

…amikor a kritika a könyv egyik lapja, a popkultúra- vagy más kortárs jelenségek pedig a másik, tehát a saját gondolatmenetünk hangossá tételével odaadjuk a kritika eszközeit a diákoknak, akik ezt majd az általuk látottakra is alkalmazni tudják (így ameddig tartják magukat a módszerhez, a procedúra addig bővíthető, ameddig ki nem fogyunk kortárs jelenségekből – vizsgáztatás nem szükséges), a formátum pedig nem kötött, mert lehet az cikk, videó, podcast, röplap, performansz, Facebook-csoport…

A két opció között igazából egy különbség húzódik meg: hogy mennyire bízunk az olvasóban. Már nem abban a tekintetben, hogy magától mire képes, hanem abban, hogy mennyire lesz szüksége ránk a továbbiakban. Én pl. hajlok a B-re, de nekem nincsen olyan karrierem, ami az A opcióból következő hierarchián múlna – de mindemellett azt is gondolom, hogy a kritikai képességnek olyannak kellene lennie, mint mondjuk az úszásnak vagy az áram működésének ismeretének, az az hogy közjó ha minél többen tudják, és nem az olimpiai úszók vagy a villanyszerelők előnye kellene hogy legyen.

Végezetül

Pár évvel ezelőtt egy általam amúgy nagyra tartott ifjú-kritikai fószerrel beszélgettem arról, hogy lassan kijön a Kapitalista Realizmus magyarul. Ő ekkor azt mondta, hogy szerinte mindegy, hiszen aki tudta, az már rég elolvasta, tehát a magyar fordítás és kiadás voltaképpen felesleges. Én ekkor erre köpni-nyelni nem tudtam, noha én is elolvastam jó sokszor a könyvet angolul, de tudtam azt is, hogy angol nyelvű PDF-eket küldözgetni embereknek nem egészen ugyanaz, mintha emberek egy könyvet kézről-kézre adogatnának.

Fisher sikeres értelmezése nem az lesz, ha pár ember a szemét forgatja majd, hogy ő ezt már mióta ismeri, hanem az, ha az általa lerajzolt jelenségeket és a bevezetett fogalmait képesek leszünk a saját, szűkebb valóságunkra alkalmazni, olyan közérthető módon, ahogyan ő tette. Nem lehet megelégedni azzal, hogy késznek vesszük a leírását a “reflexív impotenciáról”, ha ugyanezt a hozzáállást nem ismerjük fel a magyar közönyben: de a depresszió privatizálásának leírása sem hagyhat nyugodni minket egy olyan országban, ami az egyéni szociális problémák és az áldozathibáztatás-stigmatizálás tengelyén rugózik ebben a tekintetben.

Ha ez nem történik meg, akkor a Kapitalista Realizmus nem lesz több, mint dísz a polcon, amivel vagánykodhatunk, hogy egyszer flörtöltünk ám gondolatokkal, de feladtuk, mert nem nekünk való.

Dehogynem. 

Gondolkodni, olvasni, kritizálni – abban az értelemben, ahogy az elméletet mozgatjuk – ugyanis öröm, tán az egyetlen megmaradt örömök egyike ebben a világban, ahol a jövőt kivonták a forgalomból. Mert a kritika az az alap, ahonnét valami újat tudunk lökni – minden más csak mímelés vagy ismétlés, vagy rosszabb, megfelelési kényszer valami elképzeltnek.

Ne félj hát, semmi esetre sem. A tudás fájáról az almát néha le kell rázni, de könnyebb, ha többen vagyunk.

177 thoughts on “Mark Fisher a félperiférián – adalékok a Kapitalista Realizmushoz

  1. Nagyon jó! Amúgy viszont az elektromosság működése sem túl széles körű tudás még ha egy vízforralót vagy egy mobilt be is tud dugni a konnektorba bárki. Olvasni azért jó mert – a hasonlatot folytatva- az is kiderül hogy ha zárlatos lett az eszközöd (a kultúrád) akkor se kell kidobni hanem szét is szedheted, stb.

  2. Na, hát azért szerintem az nem olyan jó, hogy alapból ez a komment-doboz középszürke alapon kicsivel sötétebb szürke betűkkel működik, már majdnem feladtam azt a radikális tervemet, hogy elhagyva az elnyomó és nyomorító fészt inkább ide írok, bár aztán megtaláltam a beállítást, amivel a weboldal színbeállításai helyett a magamét választom… nem mondom, hogy a stílszerűségből, viszont ennek a cikknek a hatására és home officeból ügyfelezés közben az utóbbi három napban végigolvastam a Capitalist Realism-öt, hát izé, szóval annyira vártam a végén a jövőképet, az elképzelést, a víziót, de tulajdonképpen nincs ott semmi. Hogy legyenek a tanár-szakszervezetek immanensebbek (??), hogy a történelem végének hosszú, sötét éjszakáját hatalmas lehetőségnek köllene felfogni? Hogy a kapitalista realizmus mindenhová benyomuló, nyomasztó kikerülhetetlensége maga jelentené épp azt, hogy a legapróbb alternatív politikai és gazdasági lehetőségek is aránytalanul hatalmas hatást válthatnak ki? Are you trying to kid yourself, Mark? How? Hát most, 70 oldalon keresztül roppant meggyőzően mutattad be, hogyan darál be az a gépezet mindent, hogyan csinál minden, tetszőlegesen radikális tiltakozásból is árucikket, divatot és fétist, most meg hirtelen ez? Mert a nihilizmust nehezebb lenne elviselni? Marx is eszembe jutott erről a rémes aránytalanságról, ami a pontos és érzékletes diagnózis és etiológia meg a gyakorlatilag nem létező terápia és prognózis között mutatkozik. Az előbbieket Zizek számos produkciójában és Pelevin több regényében is szórakoztatóbban csinálja, ha meg nem akarok épp a kardomba dőlni (nincs is), inkább Daniel Quinn neotribalizmusával vagy Neal Stephensonnal vagy Cory Doctorowval álmodozom arról, hogy hogyan lehet függetlenedni ha nem is teljesen de legalább először valamennyire a behemóttól. És – nem tudom, a magyar fordításba mennyire jött ez át – idegesítően modoros is Fisher. Ha lehet választani egy közismert szó és egy alig ismert szinonímája között, tuti, hogy az utóbbit választja. Itt-ott szerintem még félre is érti azokat a nagyon ritka szavakat, amiket használ. Ami a diagnózis/etiológia részt illeti, imádnám, ha valaki megírná úgy is, hogy kihagyja belőle a rengeteg hivatkozást alig olvasható egyének szövegeire, meg az idézeteket.

  3. certainly like your web-site however you need to test the spelling on several of your posts.

    Several of them are rife with
    spelling problems and I in finding
    it very troublesome to tell the reality then again I will definitely come back again.

  4. I feel that is one oof the so much important info for me. And i’m happy reading your article.
    However want to commentary on few basic things, The website taste is great, the articles
    is in reality nice : D. Good task, cheers

  5. Hey I know this is off topic but I was wondering if you knew of
    any widgets I could add to my blog that automatically tweet my
    newest twitter updates. I’ve been looking for a plug-in like this for quite
    some time and was hoping maybe you would have some experience with something
    like this. Please let me know if you run into anything. I truly enjoy reading your blog and I look forward to your
    new updates. https://searchyourfuture.com/author/john000098/

  6. Hey there would you mind sharing which blog platform you’re working
    with? I’m looking to start my own blog soon but I’m having a tough
    time selecting between BlogEngine/Wordpress/B2evolution and Drupal.
    The reason I ask is because your design and style seems different then most blogs and
    I’m looking for something completely unique.
    P.S Apologies for being off-topic but I had to ask!

  7. Simply desire to say your article is as amazing. The clarity
    on your publish is just cool and that i could assume you’re knowledgeable on this subject.
    Fine along with your permission let me to grab your RSS feed to keep up to date
    with approaching post. Thanks one million and please continue the enjoyable work.

  8. Thanks for ones marvelous posting! I actually enjoyed reading it, you could be a great author.
    I will make certain to bookmark your blog and will come back in the foreseeable future.
    I want to encourage you to continue your great writing, have a nice
    evening!

  9. I love your blog.. very nice colors & theme.
    Did you make this website yourself or did you hire someone to
    do it for you? Plz respond as I’m looking to create my own blog and would like
    to find out where u got this from. thank you

  10. Great beat ! I wish to apprentice while you amend your
    web site, how can i subscribe for a blog web site?
    The account aided me a acceptable deal. I had been a little bit acquainted of this your
    broadcast offered bright clear concept

  11. If some one wishes to be updated with most up-to-date technologies after that
    he must be visit this site and be up to date all the time.

    Feel free to visit my web page RGFY

  12. Admiring the persistence you put into your site and in depth information you provide.
    It’s good to come across a blog every once in a while that
    isn’t the same old rehashed material. Fantastic
    read! I’ve saved your site and I’m including your RSS feeds to my Google account.

  13. Wow that was strange. I just wrote an very long comment but
    after I clicked submit my comment didn’t show up.
    Grrrr… well I’m not writing all that over again. Regardless, just wanted to say fantastic blog!

  14. I think that what you posted made a great deal of sense.
    However, think about this, suppose you added a little information?
    I ain’t saying your content isn’t good., however what if you added something to maybe grab folk’s attention? I mean Mark Fisher a félperiférián – adalékok a Kapitalista Realizmushoz –
    Jövőkór is kinda vanilla. You should look at Yahoo’s home page and see how they write article titles to get people to open the links.
    You might try adding a video or a related picture or two to grab people
    excited about everything’ve got to say. Just my opinion, it might bring your blog
    a little bit more interesting. https://ringsecond5.webgarden.cz/rubriky/ringsecond5-s-blog/free-pugger-id-widgets-2

  15. of course like your web-site but you need to check the spelling on several of your posts.
    A number of them are rife with spelling problems and I to find
    it very bothersome to inform the truth however
    I’ll certainly come back again.

  16. Undeniably believe that which you said. Your favourite reason seemed to be on the web the easiest thing to bear in mind
    of. I say to you, I definitely get annoyed whilst other people consider worries that
    they plainly don’t recognize about. You managed to hit the nail
    upon the highest and outlined out the entire thing with no need side
    effect , folks could take a signal. Will probably be again to get more.
    Thank you http://www.czporadna.cz/index.php?qa=user&qa_1=poisoncook96

  17. First off I would like to say great blog! I had a quick
    question which I’d like to ask if you do not mind.
    I was interested to find out how you center yourself and clear your
    thoughts before writing. I’ve had a tough time clearing my mind in getting my ideas
    out. I truly do enjoy writing however it just seems like the first 10 to 15 minutes
    are generally lost just trying to figure out how to begin.
    Any suggestions or hints? Thanks! https://www.sitiosenparaguay.com/author/japancough53/

  18. Fantastic beat ! I would like to apprentice while you amend
    your web site, how could i subscribe for a blog web site?
    The account helped me a acceptable deal. I had been tiny bit acquainted
    of this your broadcast provided bright clear concept

  19. Woah! I’m really digging the template/theme of this site. It’s simple, yet effective.
    A lot of times it’s difficult to get that “perfect balance” between superb usability and visual appearance.
    I must say you’ve done a superb job with this.
    In addition, the blog loads super fast for me on Opera.
    Superb Blog!

  20. I blog quite often and I seriously thank you for your information. The article has truly peaked my
    interest. I am going to bookmark your website and keep checking for new details about
    once per week. I subscribed to your RSS feed
    as well.

  21. Hello there I am so thrilled I found your
    blog page, I really found you by accident, while I was looking
    on Digg for something else, Regardless I am here now and would just like to say thanks for
    a remarkable post and a all round thrilling blog (I also love
    the theme/design), I don’t have time to go through it all at
    the minute but I have book-marked it and also added your RSS feeds,
    so when I have time I will be back to read a great
    deal more, Please do keep up the great work. https://www.vox.com/users/ian88080

  22. Hey! This is my first visit to your blog! We are a collection of volunteers and starting a new initiative in a community in the same
    niche. Your blog provided us beneficial
    information to work on. You have done a extraordinary job!

  23. What you published was actually very logical. However,
    what about this? what if you typed a catchier post
    title? I ain’t suggesting your information is not solid,
    however suppose you added a title to maybe get people’s
    attention? I mean Mark Fisher a félperiférián – adalékok
    a Kapitalista Realizmushoz – Jövőkór is a little vanilla.

    You might glance at Yahoo’s front page and note how they create post headlines to
    get viewers to click. You might add a video or a related picture or two to grab people excited about
    everything’ve written. Just my opinion, it might bring
    your posts a little bit more interesting. https://www.atlasobscura.com/users/kaxivet447

  24. What i don’t understood is in truth how you’re no longer really a lot more smartly-liked than you may be now.

    You’re so intelligent. You already know therefore considerably in relation to this subject,
    made me individually consider it from so
    many varied angles. Its like men and women don’t seem to be interested except it’s something to do
    with Girl gaga! Your individual stuffs great.

    Always handle it up! https://nimbusweb.me/s/share/5812734/u6pzo40ma6u643wy0mda

  25. It should match comfortably like a neat suit jacket.
    Observe the proper cleaning strategies to keep away from any injury.
    For the ink stains, an artist’s eraser works rather well.
    For an off-the-cuff look, group your leather jacket
    with a plain t-shirt and a wise pair of denims. Merely wipe the jacket with a damp sponge and lastly,
    dry it with a comfortable cloth. One thing that calls for consideration is that the massive men’s
    leather-based jacket shouldn’t appear bulky as then it
    will spoil all the look and shape. It is strongly
    recommended to make use of talcum powder for absorbing the grease stains.
    These make a super alternative for dinners or club meetings.
    Investing in good high quality leather is at all times
    higher because it would serve you for a few years to come. This could be comfortable inside and completely stylish outside.
    In the normal routine, the perfect technique to scrub a males’s pink blazer jacket is by utilizing warm, soapy water.
    It is very important to maintain the leather-based jacket absolutely clear so
    as to ensure an extended life.

  26. Hi there fantastic website! Does running a blog similar to
    this require a massive amount work? I’ve very little expertise in coding
    however I had been hoping to start my own blog in the near future.

    Anyway, if you have any ideas or techniques for new blog owners
    please share. I understand this is off topic however I just wanted to ask.
    Thank you!

  27. Hello I am so excited I found your blog page, I really found you by mistake, while I was browsing on Askjeeve for something else, Anyways I am here now and would just like to say thanks a lot for a fantastic post and
    a all round interesting blog (I also love the theme/design), I don’t have time to look over it all at the minute but I have
    saved it and also included your RSS feeds, so when I have time I will be back to
    read a great deal more, Please do keep up
    the awesome work. http://web.jmjh.tn.edu.tw/~env/modules/profile/userinfo.php?uid=2974364

  28. Hello I am so happy I found your blog, I really found you by error, while I was
    searching on Digg for something else, Anyways I am here now and
    would just like to say thanks for a tremendous post and a all
    round thrilling blog (I also love the theme/design), I don’t have
    time to browse it all at the minute but I have book-marked it and also added in your RSS feeds, so when I have time I
    will be back to read a lot more, Please do keep up the excellent work. https://pubgofficialstore.webflow.io/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

2020 - Jövőkor